2020. januárban kezdődtek meg a Nemzeti Hauszmann Programnak köszönhetően a Budavári Palota déli összekötő szárnyának felújítási munkálatai, amelyek során nem csupán a belső terek születnek újjá, hanem a palotaépület homlokzata is. Hatalmas megtiszteltetés, hogy ebben a különleges rekonstrukcióban fontos szerep jut a süttői mészkőnek.
Hamarosan a budai Várba látogatók számára újra megcsodálható a Budavári Palota déli összekötő szárnyának épülete, immár felújított állapotban. Akárcsak a Lovarda és a Főőrség épületeinek esetében, ezúttal is a süttői mészkövet választották a homlokzati kőmunkák, valamint a kőszobrász- és kőfaragó munkák alapanyagául.
A Budavári Palota a 19. és a 20. század fordulóján nyerte el azt az alakját, amilyennek ma ismerjük, a korszak legnagyobb építészei, Ybl Miklós és Hauszmann Alajos tervei nyomán. A palota felújítását Ybl kezdte meg, halála után pedig Hauszmann folytatta munkáját, amelyhez a korszak legnagyobb képző- és iparművészeit hívta segítségül, a többi között Zsolnay Vilmost, Strobl Alajost, Thék Endrét és Jungfer Gyulát. Az ő együttműködésük nyomán született meg például a Budavári Palota egyik legkülönlegesebb ékszerdoboza, a Szent István-terem, amely épp a déli összekötő szárnyban foglalt helyet. Berendezése a korabeli képző- és iparművészet csúcsteljesítménye volt, nem csupán idehaza aratott zajos sikert, de az 1900-as párizsi világkiállításon is elnyerte a zsűri nagydíját.
A második világháborúban a Budavári Palota komoly károkat szenvedett, a Szent István-terem berendezése is teljesen megsemmisült, a háború utáni hatalom számára pedig nem volt fontos ezen értékek megóvása, helyreállítása. A budai Vár történelmi múltjához méltó rekonstrukcióját zászlajára tűző Nemzeti Hauszmann Programnak köszönhetően azonban nem csupán az épületrész homlokzata születik újjá, de az eredeti tervek alapján újjáépítik a Szent István-termet is.
A déli összekötő szárny felújítása rendkívül összetett, nagy szaktudást igénylő feladat: nem csupán a századfordulós elődök szellemiségének kellett megfelelni, de komoly nyomozómunkára is szükség volt annak érdekében, hogy az eredetihez hű reprodukciók készülhessenek.
Szakembereink archív fotók alapján dolgozták ki a szobrokat mintázó gipszlenyomatokat, majd – egy művészettörténészekből, restaurátorokból, építészekből és szobrászokból álló szakmai zsűri jóváhagyása után – ezek segítségével formázták meg mészkőből a homlokzati díszeket.
Első lépésként egy szobrászgép faragta ki a szobrok alapját, ezt követte a nagy odafigyelést igénylő, aprólékos kézi faragás.
Mindkét munkafázis hosszú hónapokig tartott. Miután elkészültek, toronydaru emelte a helyükre az egyes elemeket, a puttókat, a groteszk maszkot, a sisakot vagy épp az oroszlánfejet. Szükség is volt a daru erejére: csupán egy puttó és a hozzá tartozó párkány súlya meghaladja a három tonnát. A toronydaru az elkészült homlokzat fotózásakor is jó szolgálatot tett: magazinunk fiatal és elszánt fotósa még arra is felmászott, hogy a lehető legjobb szögekből mutathassa meg olvasóinknak a Budavári Palota déli összekötő szárnyának homlokzati elemeit és különleges homlokdíszeit.
